Gyilkos C-vitamin?
A Bioflavonoidok a definíció szerint olyan színes vegyületek csoportjába tartoznak, amelyek megtalálhatók sok gyümölcsben és jó néhány zöldségfélében, valamint lényeges szerepet játszanak a C-vitamin felszívódásában és annak a szervezetben történő feldolgozásában. Ezek az anyagok valójában nem is vitaminok, csak Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezéséért orvosi Nobel-díjban részesült hazánkfia nevezte el őket annak idején az erek áteresztőképességére (permeabilitására) utalva P-vitaminnak (antipermeabilitás-vitaminnak).
Szent-Györgyi Albert feleségének köszönhetjük, hogy férje felfedezte a C-vitamint és a bioflavonoidokat, ugyanis minden reggel zöldpaprikát készített ki neki az étel mellé, melyet ő nem annyira szeretett. Ezért azokat elrakta és a laborban elkezdte vizsgálni, hogy mik is találhatók benne. Ekkor fedezte fel, hogy az általa oly kevéssé kedvelt zöldpaprika tele van C-vitaminnal, 100 grammja 150 g-ot tartalmaz, karotintartalma pedig 100 grammra számítva közel 0,5g. A bioflavonoidokra tulajdonképpen a C-vitamin felfedezése során mintegy melléktermékként bukkant rá.
Tudjon meg többet a bioflavonoidokról, a szabadgyökökről és az antioxidánsokról! Melyik káros és melyiknek van pozitív hatása a szervezetünkre.
Egyik barátjának fogínyvérzése volt, és ennek gyógyítására tisztítatlan C-vitamint adott neki, amitől a vérzés hamarosan el is múlt. Később a barát ínyvérzése újra visszatért, amire Szent-Györgyi ismét C-vitaminnal próbálkozott, amely akkortájt már tisztított formában is rendelkezésre állt. A C-vitamin e formájától még erőteljesebb hatásra számított, ami azonban meglepetésére nem következett be, ellenkezőleg: a beteg ínye változatlanul tovább vérzett. Szent-Györgyi ekkor újra megvizsgálta az először használt készítményt, és megállapította, hogy a vérzésgátló hatásért egy szennyeződésnek tartott anyag felelős. Mivel ez a vegyileg akkor még nem azonosított tényező csökkentette a vérerek áteresztőképességét (antipermeabilitás hatás), ezért P-vitaminnak nevezte el.
A bioflavonoidok igen sokoldalú szerepet töltenek be a növényvilágban. Először is színt kölcsönöznek a virágoknak és a gyümölcsöknek, ami kétségkívül nagyon fontos a porzás szempontjából. A biofalvonoidok képesek megvédeni a növényeket a környezeti stressz hatásokkal - az ibolyántúli sugárzással és az ózonnal - szemben. A polifenolok és bioflavonoidok e védő szerepe valószínűleg antioxidatív szerepüknek tulajdonítható. Továbbá számos bioflavonoid rendelkezik antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal. Felfedezték, hogy a bioflavonoidok szabályozzák az auxinnak, azon növényi hormonnak a szállítását, amely a növények fejlődését és növekedését irányítja. A citrusféleségek lágy, fehér burkában található bioflavonoidok segítenek megőrizni a C-vitamint az oxidálódástól és annak biológiai/biokémiai hatásaitól. Kimutatták, hogy ezek csökkentik a magas vérnyomást, és ami külön kiemelendő: enyhítik a különféle allergiákat, csökkenti a vérerek áteresztő képességét.
A citrusfélék legfontosabb téli gyümölcs-és vitaminforrásunk. Jelentős C-vitamin tartalommal rendelkeznek, és ami miatt igazán jelentős, hogy a C-vitamin bioflavonoidokkal együtt fordul elő a bennük, így jobban fejti ki hatását. Ezért is hatásosabb a természetes C-vitamin, mint a mesterséges. A bioflavonoidok lehetővé teszik a véredények szöveteinek erősödését, megakadályozzák a trombózisra jellemző vércsomósodást.
A narancsban alig van kalória. Kevés szőlő-és gyümölcscukrot tartalmaz. Kiváló éhségűző és szomjoltó. A jelentős mennyiségű C-vitamin mellett A- és B-vitamint is tartalmaz. Az A-vitamin a látás és a bőr egészségéért felel, a B-vitamin segít a szénhidrát-és zsíremésztésben. Megfigyelések szerint támogatja a hasnyálmirigy működését, a tápanyagok felszívódását és megszüntetheti a székrekedést. Antioxidánsai a flavonok és a karotinok, valamint az antociánok, a limonén rákmegelőző és rákellenes hatásúak. Ruténtartalma jótékonyan hat az erekre, szívre, keringési betegségekre és az idegrendszerre. Téli depresszió esetén érdemes narancsot majszolni, illóolaja is élénkítő hatással bír, jó kedvre derítenek. Ásványi anyagok közül kalciumot, magnéziumot, káliumot tartalmaz, amely erősíti az immunrendszert. A narancs húsából kiválóan felszívódik a kalcium és kálium. Jó vízhajtó hatású, tehát jó hatással van a vesékre és csökkenti a vérnyomást. Fitoösztrogénjei nőgyógyászati panaszokat csillapít. Vírus- és baktériumölő hatása segíthet különböző fertőzések legyőzésében. Enyhíti az influenzás tüneteket, megkönnyíti a bélműködést. A narancsban találhatók természetes antibiotikus hatású anyagok is, amelyek egyben fájdalomcsillapítók is. A narancs vértisztító és koleszterinszint csökkentő tulajdonságokkal is rendelkezik. A narancs héja gyomorerősítő hatású. A gyümölcs héjában és levelében aromaterapikus keserűanyag található, amely görcsoldó és idegerősítő is. Illóolaja nem csak jobb kedvre derít, szinte jó minden hörgő- és asztmás betegségre és felhasználják a kozmetikai iparban, gyógyszerek illatosítására és ízesítésére is.
Legfontosabb flavonoid források a gyümölcsök. Elsősorban a citrusfélék, a sárgabarack, a cseresznye, a meggy, az alma, a szőlő, a ribizli és az áfonya flavonoid tartalma jelentős. Emellett számos más zöldség, mint pl.: a zöld bors, a brokkoli, a hagyma és a paradicsom is tartalmaz komoly mennyiségű flavonoidot. Nem szabad megfeledkeznünk a teákról (elsősorban a zöldteáról), valamint a vörösbor flavonoid tartalmáról sem.
Az antioxidánsokról és a szabadgyökökről bővebben
Vitamin nem fordul elő tisztán, önmagában a természetben. egyszerűen ilyen nem létezik. A folyamat az, hogy a szabadgyökök ellen szedett antioxidáns, ha leadta az elektronját, vagy felvett egyet, mert így közömbösíti a szabadgyököket, maga válik szabadgyökké. Ez ellen elég jó a bioflavonoid, és a természetes táplálkozással bevitt természetes vitaminok a „szennyezősésekkel” együtt.
A szabadgyökök instabil nagy reakció készségű atomok vagy vegyületek, Nagyon rossz a hírük, de ugyanúgy az emberi szervezet működéséhez tartoznak, mint a szikra a tűz égéséhez. Háttér: minden szervezet oxigén segítségével alakítja át a tápanyagot energiává és meleggé. A folyamat, akárcsak a tűz égése, nem veszélytelen. Akárcsak valódi tűz égésekor, a szervezetben is keletkeznek „szikrák", amelyek szempillantás alatt képesek továbbterjedni. Mindez normális, hiszen ezeknek a részecskéknek feladata a sejthulladék eltávolítása, valamint gyorsvédelmi csapatként a szervezetben egyfajta „task-force" szerepet betöltése. A rendkívül aktív részecskéknek, reaktív oxigén vegyületeknek a szervezet védelme is a feladata olyan betolakodók ellen, mint a baktériumok és vírusok. A feladatot „oxidáció" útján teljesítik. Azonban ez csak az érem egyik oldala. Ugyanis a szervezetnek képesnek kell lennie arra, hogy a szabadgyököket megfelelően kordában tartsa. Ha túlságosan elszaporodnak az ártalmas. Ha kibillen az egyensúlyból a szabadgyökök termelése és működése pillanatok alatt káros szintre emelkedik. Ezt először a vérképben lehet észlelni. A jelenségnek neve „oxidatív stressz". Az oxidatív stressz megelőzésére találta ki a természet az un. „antioxidáns védőernyőt". Ez a segítőiből, az antioxidánsokból áll. Ezek befogják az elszabadult szabadgyököket, ezzel megakadályozva romboló terjedésüket a szervezetben.
A szabadgyökök káros hatásának következményei.
A szabadgyökök mindent megtámadnak, ami az útjukba kerül.
Azért ilyen mérhetetlenül agresszívek, mert ellentétben a molekulákkal, egy elektronnal kevesebb, vagy eggyel több van bennük.
Ez az egyeletlen elektronszám az, ami a szabadgyököket a szervezetben fosztogató bűnözőkhöz teszik hasonlatossá.
Egy dolog foglalkoztatja őket: vagy szerezni egy elektront, vagy megszabadulni a feleslegtől. Ezért támadnak minden olyan molekulát, amelyben az elektronok száma megfelelő.
Pl. ha egy szabadgyök találkozik, egy zsírsavval azonnal neki esik, vagy azért hogy „lenyúljon" egy elektront, vagy, hogy „ráerőszakoljon" egyet.
Ha a megtámadott zsírsav nem képes a védekezésre, maga is szabadgyökké válik, mert vagy eggyel kevesebb, vagy eggyel több elektronja lesz a szabadgyök sikeres támadását követően.
Ez után az időközben maga is szabadgyökké változott zsírsav hasonló tébolyult támadásba lendül, hogy visszanyerje eredeti egészséges állapotát.
Ebből aztán olyan veszélyes események láncolata alakul ki, amit leginkább lavina keletkezéséhez hasonlíthatunk.
A szabadgyökök legkedveltebb céltáblái a szervezetben található sejtek nagyméretű „üzemzavarra" hajlamos molekulái pl. a proteinek, enzimek, sejtmembránok, kromoszómák, mindegyik létfontosságú bonyolult felépítésű sejtszerkezet.
Ha a sejt nem képes a szabadgyök támadásának kivédésére, vagy az okozott károk gyors elhárítására az a DNS degenerációjához és ellenőrizhetetlen sejtnövekedéséhez vezethet.
Napjainkban egészségünkre a szabadgyökök jelentik talán az egyik legkomolyabb fenyegetést.
Nikotin, alkohol, mozgás- és alváshiány, stressz, gyógyszerek és helytelen táplálkozás a szabadgyökök melegágyát.
A reakció láncolat végén a lehetőségek skálája széles: rák, érelmeszesedés, reuma, májkárosodás, csontritkulás, ízületkopás, ízületi gyulladás
Antioxidánsok, a test védőbástyái
Az antioxidánsok az egészség őrei, és a legjobb fegyver az oly veszélyes szabadgyökök elleni harcban.
E vitamin és szelén tartoznak a legismertebbek közé, de számos olyan másodlagos növényi eredetű anyag, melyekben a Spirulina és a Chlorella oly gazdag, tökéletesen hatásosak az agresszív oxigén vegyületekkel szemben.
Ennek az az oka, hogy az emberi szervezet nem képes előállítani antioxidánst.
Ezért azt táplálékkal, vagy táplálék kiegészítőkkel kell magunkhoz venni.
Amennyiben a szervezet nem rendelkezik elegendő antioxidánssal, a szabadgyököknek egyszerű a dolguk.
Eredmény: sejtfalaink lyukacsossá válnak, sőt megtörnek. Ezáltal a sejtmag védtelenül áll a támadásokkal szemben, ami sejt mutációk keletkezéséhez vezethet.
Olyan drámai betegségek alakulnak ki ily módon, mint az érelmeszesedés, rák, immunrendszer- zavarok, krónikus sokízületi gyulladás, szellemi leépülés, cukorbetegség és nem utolsósorban a bőr idő előtti elöregedése.